Image 01 Image 02 Image 03 Image 03 Image 03 Image 03 Image 03 Image 03 Image 03
2018. december 15., szombat

Aktuális bemutatóink, tanfolyamaink

December 19. 18 óra, Városháza Park (Deák térnél), Üvegház
Advent Budapesten
-----
Január 19. 10-13 óra, Újpesti próbaterem
Kezdő Workshop
-----
Februárban szerdánként, Újpesti próbaterem
4 alkalmas kezdő kurzus

November 17. 10-13 óra, Újpesti próbaterem
Kezdő Workshop
-----
November 3., 17 óra, Károli Egyetem, Pince klub
Japán napok a Károlin
-----
Október 7. 9:40-14:40 óra, Corvinus Egyetem előtt
33. SPAR Budapest Maraton
-----
Októberben csütörtökönként, Újpesti próbaterem
4 alkalmas kezdő kurzus
-----
Szeptember 15. 10-13 óra és 14-17 óra, Újpesti próbaterem
Kezdő Workshop
-----
Szeptember 9. 9-11 óra, Corvinus Egyetem előtt
33. WizzAir Félmaraton
-----
Szeptember 1. 15:05-15:25, Park színpad (Színház utca, háttal a Szent István parknak)
Pozsonyi Piknik
-----
Augusztus 24. 15:30-16:45, Erkel színpad
Bakáts Feszt
-----
Augusztus 11, Duna-part nyaralóházak, Göd
TH koncert
-----
Július 29. 17 óra, Szabadság híd, pesti hídfő
Taiko dobok a Szabihídon
-----
Július 28. 21:30-tól, Szabadság híd, budai hídfő
Spinning a Szabihídon
-----
Június-július hétfőnként, Újpesti próbaterem
4+5 alkalmas kezdő kurzus
-----
Június 9. 18 óra, Dorog
Kosbor fesztivál
-----

További események

Taiko dobolás élvezettel

már megint ezek a Japánok

Taiko (太鼓?) Jelentése: "henger", Japán szóból ered (etimológiailag "nagy" vagy "nagy dob"). Japánon kívül, a szót gyakran használják a különböző japán dobokra (和太鼓"wa-daiko", "japán dobos") is. Amennyiben a tradicionális kereteken túl (Ősi Japán művészeti stílus) mint önálló művészeti formaként tekintünk a taiko-dobolásra (néha pontosabban "Kumi-daiko" (组太鼓)) úgy a világ csak most kezd el megismerkedni ezzel a dobolással.

Csapjunk is a közepébe.

Taiko tipusai

Hihetettlen, de a taiko-dobokat Japánok dolgozták ki még sokcsillió-millió évvel ezelőtt, hogy minél széleskörűbb hangzásvilágot tudjanak adni az addig se szegényes létszámú ütőhangszerekhez. Ennek gyökerei a Japán népi és klasszikus zenei hagyományokban keresendők.
A Taiko hangszereket általában "súlyosabb" verőkkel ütik, kivéve a kotsuzumi és ootsuzumi dobokat. A taiko dobolásban a verőket Bachi-nak hívják, mely egy mindkét végén jól használható dobverő, ami teljes mértékben alkalmas a dob testek különböző ponton való megütésére. A taiko stílusra jellemző, hogy nagy mennyiségű és erejű ütést mérnek a Bachival a bőrre és a testre, épp ezért mindenképp vastagabb anyagból kell készíteni a verőket, illetve túlfeszített állapotban kell tartani a bőröket is. Ez valószínűleg Japán nedves, párás nyarai miatt alakult így, mivel a legtöbb fesztivált ilyenkor rendezik. Sok taiko nem hangolható, éppen ezért alapvetően a nagyméretű dob belső feszültsége ellensúlyozza a váltakozó páratartalom bőrlazító hatását.

Bachi (桴,枹) (ejtsd batchi vagy Büchi) nevét talán fából készült rúdnak fordíthatnánk.

A Bachi a legkülönbözőbb méretű, és fajtájú anyagokból készülhet, attól függően milyen méretű, és technikával használt dobon szeretnénk használni. Egy tipikus Bachi kb 22 mm (⅞ hüvelyk) átmérőjű, 400 mm (16 hüvelyk) hosszú és általában tölgyfából készítik, vagy más magas szilárdságú, és tömör rostszerkezetű keményfából. Természetesen égtájtól, és szokásoktól is függhet a Bachinak használható fatípus. Ismerünk még az alábbi fákból készült verőket (zárójelben a japán nevek): juharfa (kæde), fenyő (Matsu), ciprus (hinoki), magnólia (hou), bükk (buna), és bambusz (take). A Hou az egyik legkönnyebb és legpuhább fa, ezért a legmegfelelőbb a kisebb dobokon való játékhoz. Viszont egy nagyobb dob megütésekor egy magnolia Bacsi eléggé csenevészül szólal meg nagyobb dobok megütésekor. Nem beszélve a perem játékrol, melyhez ez a típusú verő teljes mértékben alkalmatlan. A hinoki valamivel nehezebb, mint a Hou, és általában olcsóbb is. A másik szélsőség a Kashi (tölgy) Bachi ami igen nehéz és kemény. Ez csak nagyobb taiko dobok esetén érdemes használni, mivel ezek a verők kisebb dobok esetén túlzottan tömör, erőteljes hangot adnak vissza, és így az összhangzás nagyon eltolt dinamikát is eredményezhet.

A taiko dobolás erősen vizuális művészeti forma, ezért néha a Bachikat bojttal vagy egyéb kiegészítővel díszítik.

A taiko dobok kétféle építési formába vannak kategorizálva. Byou-uchi daiko (鋲撃ち太鼓), ahol a taiko bőre le van szögezve a testhez, és Tsukushime-daiko (付締め太鼓) ahol a bőrt rávarrják egy vas gyűrűre, amelyet aztán körben különböző rögzítő, feszítő eljárással lyukakon keresztül fűznek a dobtesthez.

A Byou-uchi daiko test általában egy darab fából vájt dob, ezeket általában Keyaki(欅)-ból készítik mivel a sűrűsége, és mintázata is megfelel ehhez a dobfajtához. de természetesen égtájtól, beszerezhetőségtől, és pénztárcától is függ ki milyen fából készíti el álmai taiko dobját. A Byou-uchi daiko dobot nem lehet hangolni, és mivel egy darabból készülnek ezért korlátozott átmérőben keszülhetnek.

A tipikus byou-uchi daiko a nagado-daiko (长胴太鼓, hosszú test taiko). A nagado-daiko egy henger alakú, durván alakított test (szinte mint egy hordó). A dob mérete, és hangzása miatt egy időben akár több dobos is játszhat rajta. Ebben a típusban különböző méret is rendelkezésre áll. A Chu-daiko közepes méretű nagado-daiko. Nagado-daiko általában 3,0 shaku (1 shaku ~ 12 inch) méretben is megtalálható, de ezt már inkább ōdaiko-nak nevezzük (大太鼓 nagy dob). byou bit-uchi daiko, mint szumó-daiko és Hayashi-daiko is ismeretes.

Az egyik legismertebb a Taiko garnitúrán belül az ōdaiko. Az ōdaiko a legnagyobb az összes Taiko dob közül. A legnagyobb ōdaiko túl nagy ahhoz, hogy könnyen mozgatható legyen, és hogy egy helyiségben lehessen tárolni. A test egy darabból vájják ki, és általában több száz éves fákból készítik őket.

Tsukeshime-daiko-nak (付締め太鼓) a legkülönbözőbb stílusú és hangzású taiko dobokat hívjuk. Ez a taiko dob hangolható, és többfajta kivitelben is létezik. A rendszert általában feszítő kötelek, csavar rendszerek és körbilinccsel teszik egyedivé. A Tsukeshime-daiko készülhet több fából és a bőr is eltérhet az eddig elmondottaktól, mint például a Shime-daiko és tsuzumi, vagy mint az okedo-daiko.

A Shime-daiko nagyjából pergő dob méretű, és általában öt méretben kapható. Namizuke, vagy 1-es méret, a legkönnyebb és jellemzően a klasszikus Japán Noh és a Kabuki színházak használják. Nichougakke, vagy 2-es méret, általában amatőr játékosok számára készül a könnyű és mégis erős teste miatt. Sanchou - gochou; 3-as méretet általában félprofi vagy világszínvonalú csoportok használják.

Más japán taiko dobok közé tartozik a uchiwa-daiko (団扇太鼓, "ventilátor" dob), Hira-daiko (平太鼓, "ház, lakás" taiko), o-daiko (大太鼓, "nagy" taiko), és egy sereg ütőhangszer amit a hagyományörző Noh, Gagaku, és Kabuki együttesek használnak Japánban.

A nagado-daiko-nál úgy mint az okedo-daiko-nál van egy jellegzetes perem hang, az úgynevezett "ka". Lejátszásánál csak a peremet kell megütni. Okedo-daiko esetén azonban fontos, hogy csak a legkülső fém gyűrűt üssük meg, és ne a tényleges peremén a dob testet. A vékony, könnyű fából készült okedo különösen fogékonyak a hasadásra és gyorsan rongálódik az ütésektől

A taiko korai története

A Taiko dobot először harci területen használták, ahol durva, erőteljes hangja miatt szerették. A harci használat alatt kialakult stílust Gagaku-nak nevezték el. A Gagaku japán legrégebbi udvari taiko stílusa, és a mai napig játsszák az egész világban.

A modern taiko

A modern taiko az 1951-es évben került ismét a közttudatba Daihachi Oguchi révén, aki életre hívta az első Taiko együttest Kumi-daiko formációban. Innentől számítjuk a Taiko modernkori népszerűségét. Daihachi Oguchi eredetileg jazz-dobosként volt ismert, ám ahogy élete egyre inkább haladt előre, úgy kanyarodott vissza a tradicionális gyökerekhez. Az ősi stílusban nem volt jellemző a taiko előadásokon a közös zenélés, ezért Daihachi Oguchi jazz hátterével megalkotta az együttesként működő első taiko társulatot. Daihachi Oguchi további célja a különböző taiko hangszerek egységes stílussá kovácsolása volt, ami azért volt nehéz, mivel a dobok maguk igen különböző technikával készültek, és nem mindig szólaltak meg a modern kor igényeinek megfelelően. Ezért szigorú szabályok alapján (leginkább a jazz dobolás alapjait figyelembe véve) válogatta össze a hangszereket. Ezen kívül még egy akadállyal találta szembe magát. Mivel tényleges Taiko együttes még soha nem játszott azelőtt, és magán a hangszert is inkább a hétköznapi ember használta még anno, ezért nem állt rendelkezésre megfelelő számú hivatásos zenész. Az eredeti elképzelés a korábban ismert egyszerű szentély zene ritmusképletén alapult, amit már korábban is játszottak Japánban, így könnyű volt kiválogatni azokat a zenészeket akik affinitást éreztek a Taiko dobolásához. Ez volt az alapja az első Taiko együttes létrejöttének, melyet Osuwa Daiko néven vitt sikerre Daihachi Oguchi. A Daihachi Oguchi 84 éves korában 2008 június 27-én elhunyt miután elütötte egy autó az egész otthonától nem messze Naganoban. Oguchi széles körben ismertette meg a taiko dobolást, és vált a modern Taiko nagymesterévé. Segítségével azóta közel 200 taiko csoport működik Japán, Szingapúr, Kanada és az USA területén.

Nagyjából Daihachi Oguchi Taiko zenekarának megalakulásával egyidőben, kezdett ismerté válni Japán rádió-és televízióműsorokon keresztül egy másik úttörő taiko csapat a Sukeroku Daiko. Előadásaikra a sebesség, folyamatosság, és az energia volt jellemző. Ők is mutatós koreográfiával tálalták ezt a különleges produkciót, melyekben igen sűrűn előkerült a taiko dob szóló is. A csapat feloszlása után annak egyik tagja, Seido Kobayashi létrehozta Oedo Sukeroku Daiko csapatát, akiket az első profi Taiko csoportnak hívnak.

Másik Taiko együttes Sado-szigetén látta meg a napvilágot. A csoport, Za Ondekoza, 1969-ben alakult Tagayasu Den irányításával. Létrehozásának célja, hogy a Taiko ne csak szórakozás, hanem egy életformává is váljon. Ezért sok fiatalt gyűjtött maga köré Japán különböző vidéki területeiről, hogy ne legyenek a városi életformával megfertőzve. Ezzel a gondolkodásmóddal, és szigorú képzési rendszerben gyakoroltak a diákok nap mint nap. Sok konfliktus miatt a csoport tagjai és Tagayasu Den útja elváltak. Mr. Den Sado-szigetének északi csücskében tovább őrzi a hagyományos értékrendet, és próbál igét hirdetni, és maradék csapatával létrehozta az Asano Taiko dob formációt, mely a Kodo Taiko csoportként vált ismerté.

Négy különböző Taiko stílust különböztetünk meg:

Multi-dob, multi-player (复式复打法)
Két vagy több dobos játszik több mint egyféle Taiko dobon. Ez a stílus a teljesítménye miatt népszerű manapság. Azt a stílust Kumidaiko-nak is nevezik (组太鼓).

Multi-dob, egy játékos (复式単打法)
Egy dobos játszik több mint egyféle Taiko dobon.

Egy dob, multi-player (単式复打法)
Két vagy több dobos játszik csak egyféle Taiko dobon.

Egy dob, egy játékos (単式単打法)
Egy dobos játszik, csak egyféle Taiko dobon.

Taiko együttesek:

Taiko-ban olyan csoportok, együttesek játszanak, amelyek szinte teljes dob parkkal rendelkeznek. Minden dobon játszanak, és mindenkinek különleges szerepet szánnak az együttesben. A sok különböző stílusú és formájú Taiko dob közül a leggyakoribb dob valószínűleg a nagado-daiko.

Az együttesek általában nem csak dobon játszanak, hanem sokszor más tradicionális Japán hangszert is bevonnak az előadásokba.

Ismeretanyag:

Ji
Jiuchi-nak is nevezik. Ez az alap ritmust adja a fő ritmus támogatásával, vagyis ez az O-uchi. Ő viszi az ütem mérőt. Néhány gyakori ritmus: Doko don, ne ko, vagy ne menjen (Swing minta). A Jikata olyan előadóművész, aki viszi a ji ritmust.

Kizami
Egyszerű mérő.

Ukare
Összetett mérő.

Mya
Japán kifejezés, ami azt jelenti: "szünet" vagy "space" (azaz "a" tto iu ma; helyet vesz igénybe). Ezt alkalmazzák a zene leírásában a csendre. Taiko zenében fontos, hogy érzékelhető legyen a csend a taiko lejátszás közben, hogy a következő hang érték minél inkább erőteljesebbé váljon. Mivel egy taiko együttesben a legfontosabb a koncentrál ritmus, így a legkritikusabb elem a szünet, mely fokozza a drámai feszültséget, és az izgalmat. A ritmikán belül a játékos saját belátása szerint is tarthat rövidebb hosszabb csendet is. Ha a játékos kellően összpontosít a játékára akkor az egymástól elkülönült ritmus értékek amellett, hogy emelik az ütés értékét, egyben egyedi hangzást is hoz a játékba. Ez egy jó példa arra, hogyan használják ma az oroshi-t.

Oroshi
Oroshi jellemzi a találat számot a taiko-ban. A játékban használt "ma" (távolság) fokozatosan rövidül, és hosszabbodik. A "ma" más szóval a tempó fokozatos növekedése.

Chanchiki
A magas hangú eszköz célja, hogy kialakuljon a közös tempót.

Forrás: dobklinika.blog.hu

Hozzászólások

  • Nincsenek hozzászólások
Hozzászólás beküldése
 

Aktuális bemutatóink, tanfolyamaink

December 19. 18 óra, Városháza Park (Deák térnél), Üvegház
Advent Budapesten
-----
Január 19. 10-13 óra, Újpesti próbaterem
Kezdő Workshop
-----
Februárban szerdánként, Újpesti próbaterem
4 alkalmas kezdő kurzus

November 17. 10-13 óra, Újpesti próbaterem
Kezdő Workshop
-----
November 3., 17 óra, Károli Egyetem, Pince klub
Japán napok a Károlin
-----
Október 7. 9:40-14:40 óra, Corvinus Egyetem előtt
33. SPAR Budapest Maraton
-----
Októberben csütörtökönként, Újpesti próbaterem
4 alkalmas kezdő kurzus
-----
Szeptember 15. 10-13 óra és 14-17 óra, Újpesti próbaterem
Kezdő Workshop
-----
Szeptember 9. 9-11 óra, Corvinus Egyetem előtt
33. WizzAir Félmaraton
-----
Szeptember 1. 15:05-15:25, Park színpad (Színház utca, háttal a Szent István parknak)
Pozsonyi Piknik
-----
Augusztus 24. 15:30-16:45, Erkel színpad
Bakáts Feszt
-----
Augusztus 11, Duna-part nyaralóházak, Göd
TH koncert
-----
Július 29. 17 óra, Szabadság híd, pesti hídfő
Taiko dobok a Szabihídon
-----
Július 28. 21:30-tól, Szabadság híd, budai hídfő
Spinning a Szabihídon
-----
Június-július hétfőnként, Újpesti próbaterem
4+5 alkalmas kezdő kurzus
-----
Június 9. 18 óra, Dorog
Kosbor fesztivál
-----

További események

Taiko Hungary Japándob Egyesület, Budapest / Magyarország
Japándob oktatás • TAIKO együttes - bemutatók és koncertek • Eredeti japán dobok a dobteremben