A Taiko története: Japán „szívdobbanása”
A Taiko születése
Ahogy minden társadalomban az ütőhangszer a legprimitívebb hangszer általában, úgy a taiko is már létezett és használatban volt a több, mint 2000 évvel ezelőtti ókori Japánban. Néhány archeológiai és antropológiai kutatás szerint a Juomon-korszakban élő ókori japánok már dobokat használtak kommunikációs eszközként vagy hangszerként a vallási szertartások során. Habár az akkori dobok eléggé különböztek attól, mint amit ma használnak.
|
Aki hallott már vagy egy tucat japán dobot egyszerre szólni, vagyis hallott taiko zenét, az az ősidőket idéző törzsi hangzástól, a jazz ritmusáig sok mindent felfedezni vélhetett ebben a sajátos előadási stílusban. Bármelyiket is hallotta, igaza volt: a taiko dobot valószínűleg már több ezer éve használják Japánban, míg a taiko stílus csak a huszadik században lett sikertörténet.
|
már megint ezek a Japánok
Taiko (太鼓?) Jelentése: "henger", Japán szóból ered (etimológiailag "nagy" vagy "nagy dob"). Japánon kívül, a szót gyakran használják a különböző japán dobokra (和太鼓"wa-daiko", "japán dobos") is. Amennyiben a tradicionális kereteken túl (Ősi Japán művészeti stílus) mint önálló művészeti formaként tekintünk a taiko-dobolásra (néha pontosabban "Kumi-daiko" (组太鼓)) úgy a világ csak most kezd el megismerkedni ezzel a dobolással.
|
A japán dobok világa Magyarországon |
A taiko eredeti jelentése: „japán dob". Mára azonban ez a fogalom önálló műfajjá nőtte ki magát. Alapítója Ogucsi Daihacsi, japán jazz-dobos, aki az ötvenes években az évezredes japán szertartás-zenék és a jazz alapritmikáit ötvözve csoportos műfajt teremtett. A műfaj Japán-szerte népszerűvé vált; ma már 5000 körülire tehető a taiko együttesek száma Japánban. Először Észak-Amerikában, majd világszerte hamar elterjedt. Népszerűségének titka elementáris hangzása, látványos mozgásvilága és show-elemei, amelyek az előadóktól komoly fizikai felkészültséget követelnek meg.
|
|
|
|