Meséljenek magukról egy kicsit! Hogyan kerültek kapcsolatba Japánnal és a japán kultúrával?
VT: A japán kultúrával kifejezetten a TAIKO doboláson keresztül kerültem kapcsolatba.
SE: Én is a doboláson keresztül közelítem a japán kultúrát, de a harcművészetek egyes műfajai is lenyűgöznek, és sok jó japán filmet is láttam már. De más irányú Japán vonatkozású tapasztalataim is vannak: egy műszaki fordítóiroda vezetőjeként munkakapcsolatban vagyok japán kollégáinkkal.
Mikor ragadta meg a Taiko az érdeklődésüket?
SE: Nem olyan régen, 2010-ben, amikor a Yamato együttes budapesti koncertjén voltam, annyira lenyűgözött ez a műfaj, hogy még aznap éjszaka megkerestem az interneten, hogy hol lehetne ezt megtanulni. Én nem a zenész, hanem a táncos világból érkeztem – flamenco táncos és tánctanár voltam – így számomra ez a műfaj egyesíti a zenét, a ritmust, a táncot, lehetőséget ad az önkifejezésre, a belefeledkezésre, de a csapatmunkára, az egymásra hangolódásra is. Egyszerűen beleszerettem, és ez még ma is tart…
VT: Én régebben, már 1995 tájékán láttam egy riportfilmet a KODO együttesről, ami meghatározó élményt jelentett számomra – és már ekkor elhatároztam, hogy én ezt egyszer meg akarom tanulni. Fantasztikus élmény hallgatni ezeket a dobokat… Ahogy egyszerre megszólal akár több tucatnyi dob, és minden dobos egyszerre mozog – egyszerűen lenyűgöző! Nagy hatással volt rám zenészként a hangzás tekintetében, attraktivitásában, de a fizikai kihívás, a „sport-teljesítmény” is megfogott.
És mik voltak eddigi pályafutásuk főbb állomásai?
VT: 2002-től az akkori egyetlen hazai TAIKO dobcsoportban kezdtem játszani – már képzett dobosként –, ott megtanultam ezt a stílust, és hamarosan én lettem a csapat dobtanára. 2 év együttműködés után saját zenekart alapítottam Kawatta-Taiko néven, aminek a jelentése szokatlan, furcsa. Öten zenéltünk így együtt 2007-ig. Később a TAIKO dobokon kívül egyéb hangszereket is alkalmaztunk, pl. fúvós, afro- és latin ütős hangszereket. Ezzel a felállással főképp színházi, táncos produkciókban vettünk részt. Ezek után elsősorban TAIKO és jazzdob oktatással foglalkoztam, ennek során, 2011 őszén találkoztunk Stark Erzsébettel, és a közös munka során néhány hét alatt megérett az Egyesület alapításának ötlete.
SE: Én eddig csak tanultam és tanultam… Magyar és külföldi tanároktól, rendszeres órákon és intenzív hétvégi workshopokon, különféle játékstílusokat, oktatási módszereket és sok-sok érdekes embert megismerve. Így kerültem össze Tamással is, az ő TAIKO-óráin is részt vettem.
Hogyan jött az egyesület megalapításának ötlete?
SE: Körülbelül egy éve már érett bennem a dolog. Ahogy egyre több emberrel találkoztam itthon, akik hozzám hasonlóan szeretik ezt a műfajt, és keresik a lehetőséget a tanulásra, zenélésre, másrészt kiváló tanároknál tanulhattam külföldön, akikhez nem juthatott el a legtöbb hazai érdeklődő – úgy gondoltam, én megpróbálom megteremteni a kereteket, hogy mindenki számára nyitva álljon ez a lehetőség. Összefogva a többiekkel alakítunk egy egyesületet, és igyekszünk Magyarországra meghívni ezeket a professzionális TAIKO tanárokat, mindenki számára elérhetővé tenni a tanulást.
Aztán találkoztunk Tamással, aki szintén szenvedélyesen szereti ezt a műfajt, és ő többéves zenészi és tanári tapasztalatával mellénk állt. Így vágtunk bele, és végzem a szervezési ügyeket, ő pedig szakmai és művészeti vezetőként segíti az Egyesületet.
Nehéz volt a megvalósítás vagy könnyen ment?
SE: Igen is, nem is. Még nem vagyunk egészen készen, az Egyesület még bejegyzés alatt áll, az ügyintézés sajnos hónapokat vesz igénybe. Viszont a próbatermünket közös erővel, összefogással hamar kialakítottuk, már januárban beköltöztünk és nagy sikerrel megtartottuk első nyílt napunkat is. Ez, valamint a közös zenélés összekovácsolta a csapatot.
Ezután szárnyalni kezdett a dolog, egymás után hullanak az ölünkbe a lehetőségek. Nemrég bemutatót tarthattunk a Hadtörténeti Múzeum japán napján, ahol a nagyszámú közönség mellett neves vendégek, pl. a japán nagykövet úr is kíváncsi volt ránk. Azután Magyarországra jött a Yamato együttes, és így hirtelen megugrott a TAIKO után érdeklődők száma, és mára már jelentős tábor követi működésünket. A februárban megrendezett második nyílt napunkon már kb. 50 ember vett részt, aminek nagyon örülünk!
Honnan / hogyan szerezték be a dobokat?
SE: Németországban találtam egy szakavatott importőrt, aki eredeti japán dobokat szállít megrendelésre, ott rendeltük meg az újonnan beszerzett 8 dobunkat, a többit pedig Tamás bocsátotta az Egyesület rendelkezésére. Ezeket még évekkel ezelőtt hazai dobkészítők gyártották. Nagy értéket jelentenek számunkra a hangszereink, igyekszünk is nagyon vigyázni rájuk…
Az egyesület célja a Taiko dobolás népszerűsítése Magyarországon. Milyen tevékenységet folytat az egyesület?
VT: Elsősorban japándob tanítást. Kezdő és haladó tanfolyamokat tartunk az érdeklődőknek (tagok és nem tagok is jöhetnek), és a tehetséges résztvevőkből verbuválódott amatőr csoport nyilvános előadásokat, bemutatókat is vállal – mint pl. nemrég a japán napon a Hadtörténeti Múzeumban.
SE: Távolabbi terveink között szerepel gyerektanfolyamok szervezése, vidéki csoportok létrehozása és támogatása, valamint hazai és nemzetközi művészek részvételével koncertek szervezése más kulturális szervezetekkel együttműködve is.
Hogyan lehet belépni az egyesületbe?
SE: 12 éves kortól bárki az Egyesület tagjává válhat, akit érdekel ez a műfaj, de akár már 8 éves kortól jöhetnek a gyerekek az oktatásra. Minden érdeklődőt szívesen látunk a havi egy szombat délutáni nyílt napon (most kivételesen vasárnap lesz, március 25-én 15-17 óra között), és lehetőséget biztosítunk egy „próbahónap” keretében arra, hogy bárki kipróbálhassa a dobokat (és magát). Ez igazán kedvezményes, ami azt jelenti, hogy az első hónap (4×2 óra) óradíja csak 1.000 Ft, ami alkalmanként fizetendő és semmire sem kötelez. Amennyiben az illető 4 hét után folytatni szeretné a tanulást, a már befizetett 8.000 Ft-ot elfogadjuk az éves tagdíj befizetésének!
VT: De pártoló tagokat, támogatókat is szívesen látunk, közhasznú egyesület révén az adományok adókedvezménnyel járnak az adakozó számára, nekünk pedig hatalmas segítséget jelentenek!
Mennyibe kerül az éves tagdíj?
SE: Felnőtteknek évi 8.000, gyerekeknek évi 4.000 Ft. Ezért a minimális összegért a tagok jogosultak a rendszeres TAIKO oktatáson és az időnként megrendezésre kerülő intenzív hétvégi workshopokon való kedvezményes részvételre, valamint a csoportos gyakorlási lehetőségek igénybevételére.
VT: Az oktatás havidíja pedig 12.000 Ft Ez heti 2 óra TAIKO oktatást foglal magában, és lehetőséget biztosít a heti egyszeri csoportos gyakorláson való részvételre is.
Kik a tanárok?
SE: Tamás vezeti a heti rendszerességgel tartott kezdő és haladó órákat, a tapasztaltabb egyesületi tagok pedig a közös gyakorló órákat. Ezen kívül évente 2-3 intenzív hétvégi tanfolyam szervezése van tervbe véve, melyekre Németországból, Hollandiából és természetesen Japánból fogunk professzionális vendégtanárokat meghívni.
Az első ilyen alkalom máris körvonalazódni látszik, egy augusztusi hétvégére várható Sayuri Ito, a németországi Amaterasu-Taiko iskola vezető tanára, aki egy 10 órás intenzív hétvége alatt egy teljes darabot tanít majd meg a budapesti résztvevőknek.
Milyen a próbaterem?
SE: Mi nagyon szeretjük… Egy meglehetősen lepusztult, kopár helyiségbe bele tudtuk álmodni az Egyesület „otthonát”, és ezt közös munkával egy hónap alatt sikerült létre is hoznunk, mindenki beleadta, amit csak tudott.
Egyik tagtársunk, Farkas Ede mindenféle szakipari munkát magára vállalt a szobafestéstől szőnyegpadlózáson át az asztaloskodásig. Tamás nekünk adta hatalmas tükreit, amiket felszereltünk a falra, hozta a saját dobjait (köztük a hatalmas O’Daiko dobot is), megvettük az új dobokat is, és ami így létrejött, az igazi otthonunk lett.
Hangulatosan berendezett, sok különböző hangzású (Miya, Okedo, Shime, O’Daiko) japán dobbal felszerelt tükrös próbatermünk lett – ez nagyon fontos a mozgások koordinálásához – ahol éjjel-nappal, bármikor próbálhatunk, ami csak a miénk. A IX. kerületben van, jól megközelíthető helyen, a Soroksári út 58. alatt.
Hogy zajlik egy próba?
VT: Körbeállunk, és tradicionális japán üdvözléssel kezdjük az órát, majd néhány perces nyújtással, bemelegítéssel készítjük fel testünket, lelkünket a dobokkal való találkozásra. Ezután a dobokon folytatjuk, ritmikai alapgyakorlatok, ütéstechnikák és a TAIKO-mozgások minél precízebb kivitelezésére irányuló gyakorlatok következnek. Az óra második részében pedig a már tanult darabokat ismételjük át, gyakoroljuk a problémásabb részeket, illetve új darabokat tanulunk, és törekszünk arra, hogy minden részvevő mindegyik dobbal, és az ahhoz tartozó játéktechnikával „szoros kapcsolatot” alakítson ki! 🙂 Az óra végén pedig szintén körben állva elköszönünk egymástól, ezzel is megadva a keretet és a tiszteletet egymásnak.
És amit mindenkitől megkérdezünk:
Kedvenc japán együttes / előadó?
VT: TAIKO csoportokat tudok mondani, a legismertebbek ezek közül: KODO, HONO-DAIKO, Ondekoza, Gocoo, Aska-Daiko
ES: Nekem a Yamato és Gocoo a kedvenc TAIKO-csoportom.
Mit üzen a Szaku olvasóinak?
VT: Mindenkit szívesen látunk, kezdőket és tapasztalt zenészeket, idősebbeket és fiatalokat, nőket és férfiakat – bárkit, akit megfogott a TAIKO világa. Jöjjenek, és próbálják ki eredeti japán hangszereinken a TAIKO dobolást, tapasztalják meg az együtt zenélés élményét!
SE: Én még annyit tennék hozzá, hogy a TAIKO dobolás nem csak zenélés – a harcművészetekhez hasonlóan – megtanít belső energiáink koncentrált, irányított használatára, és egyben kommunikáció is a csoport tagjai között. Aki ezt megtapasztalja, és ura lesz ezeknek a fenséges hangszereknek, igazi élményben lesz része!
Köszönjük a beszélgetést!
Forrás: www.szaku.hu
