Mi a különbség a között, amit itthon tanítottak, és az elképzeléseid, illetve a külföldön látottak között?
Nekem a Taiko nem arról szól, hogy csak állunk a dob mellett és ütjük. Nekem a mozgással, a „tánccal” együtt jelenti azt, amit elképzeltem.
Évek óta ismerem Stark Erzsébetet, Zsókát, aki kőkemény üzletasszony, igazságos, emberséges főnök, és jó barát. Soha nem ült a babérjain, mindig van új terve, ami megvalósításra vár. Az elképzeléseknek nem kell sokáig várniuk, mert amit egyszer ez a nő elhatároz, azt keresztül is viszi. Az álmai nem hevernek búsan a lelki fiókja mélyén álomként porosodva az idők végezetéig. Nem bizony.
Amikor megismertem, annyit tudtam róla, hogy egy nagy, több országban jelenlévő, nemzetközi fordító cég magyarországi irodájának a tulajdonosa. Aztán láttam, hogy Zsóka nem ennyi. Persze szereti a munkáját, és elhivatottan vezeti a cégét, de mindig vannak új és új ötletei, amivel feldobhatja a napjait. Sokáig flamencózott. Ez sem mindennapi elfoglaltság Magyarországon, de ő megtalálta a helyet, ahol táncolhatta, taníthatta. A ritmus, a zene állandóan jelen volt az életében. És eljött a nap, amikor elment egy koncertre…
Ismerlek, tudom, hogy folyton mozgásban vagy, mindig kell valami új, amit megvalósíthatsz.
Igen, bár volt már olyan időszak, amikor megpróbálkoztam azzal, hogy nincs semmi egyéb elfoglaltságom, de nem működött, mindig kellett valami plusz a munka mellé.
Hogy jutott eszedbe megalapítani a Taiko Hungary Japándob Egyesületet? Egyáltalán hogy jutott eszedbe, hogy elkezdj dobolni?
Néhány évvel ezelőtt megnéztem a Yamato Együttes koncertjét, és nagyon megtetszett, amit csináltak. Még aznap éjszaka utánajártam az interneten, hogy hol lehet itthon megtanulni a japándobolást. Találtam is tanfolyamot, ahol elkezdtem tanulni, de nem elégítette ki az elképzeléseimet az, amit ott elsajátíthattam. Később eljártam külföldi workshopokra, ahol végre megtaláltam, amit kerestem. Nagyon jó tanáraim voltak, a Taiko-technikákon, koreográfiákon kívül rengeteget tanultam tőlük arról is, hogyan is kell ezt oktatni. Szerettem volna ezt a tudást másoknak is átadni, a legjobb kinti tanáraimat Magyarországra meghívni, saját együttest alapítani – és ehhez mintegy keretként néhány társammal együtt megalapítottuk a saját egyesületünket.
Mi a különbség a között, amit itthon tanítottak, és az elképzeléseid, illetve a külföldön látottak között?
Nekem a Taiko nem arról szól, hogy csak állunk a dob mellett és ütjük. Nekem a mozgással, a „tánccal” együtt jelenti azt, amit elképzeltem.
Akkor végül is a táncot visszahoztad az életedbe, csak kombináltad a dobolással.
Abszolút. Nekem a dobolás visszahozta azt az érzést, amit akkor éreztem, amikor flamencóztam. Benne van a ritmus, a mozgás, a csapattal való „együttlélegzés”, az erő és a lágyság, a koncentráció, a kommunikácó – és mindez egyszerre…
Már nem flamencózol?
Nem. Egy ideje abbahagytam, persze a mozgást nem, arra szükségem van, de amikor mozgás órákra járok, akkor is táncos órákat választom, például a salsa-aerobic vagy a zumba, vagy éppen klasszikus balett. Mindig kell valami, aminek köze van a tánchoz. A munkám nagy precizitást, odafigyelést igényel, ezért például a dobolással, a ritmussal a feszültséget is kidobolom magamból, szükségem van egy teljesen másfajta elfoglaltságra, hogy kiengedjek. Ugyanakkor részben közelít a hobbim a munkámhoz, mert mióta megalapítottam az egyesületet, az igazgatás, a szervezés itt is az én feladatom és felelősségem, szóval ugyanúgy megköveteli a precizitást, és az odafigyelést az együttes is.
Honnan vannak a hangszereitek?
Németországon keresztül érkeztek hozzánk a csodaszép eredeti japán dobjaink, de a legújabb szerzeményünk egy óriási, 150 cm átmérőjü Hirda-dob egy magyar dobkészítő terméke. Nagy értéket jelentenek számunkra a hangszereink, nagyon vigyázunk is rájuk…
Oktattok is?
Igen, van egészen kezdő, amatőröknek szóló, de haladó csoportunk is, és érdekes módon mindkettőben többségben vannak a nők… Amikor annak idején elmentem dobolni, azt hittem, hogy egy szál nőként leszek a férfiak között. De szerencsére nem így lett.
Bátorság kell ahhoz, hogy olyan tanfolyamra jelentkezz, ahol azt gondolod, csupa férfi tanul…
Igen, biztosan, de én már megszoktam. Még a fordítóiroda előtt dolgoztam olyan multinál, ahol az osztályon rajtam kívül csupa férfi dolgozott.
Annyira nem volt az rossz dolgod a sok pasi között, nem?
Azért meg kellett küzdenem a helyemért…
Szóval sok nő dobol?
Igen, meglepően sok, és minden korcsoportból – még gyerekcsoportunk is van. A nők általában gyorsan tanulnak, főleg a mozgásban ügyesek. A rendszeres esti órákat én vezetem, amiben sokat segít a sokéves flamenco-oktatási gyakorlat, valamint a Taiko-tanáraimnál szerzett tapasztalat. De külföldi vendégtanárok is oktatnak nálunk egy-egy hétvégén. Például most áprilisban jön Magyarországra a Yamato együttes, épp szervezem velük a közös workshop lehetőségét, ahol mind amatőröknek, mind gyakorlott dobosoknak – persze külön csoportban – lehetőségük nyílik majd együtt dobolni a „nagyokkal”. Hatalmas élmény lesz!
És mi mindenre jó még a Taiko?
Feszültség levezetésre, kikapcsolódásra, de mint csapatépítés is kiválóan működik. A tanfolyamainkat néha cégek is látogatják. Érdekes kis történet, hogy épp karácsony előtt nálunk tanult egy nagyvállalat teljes vezetősége, akik elsajátítottak egy koreográfiát, hogy a dolgozóknak a céges bulin előadják. És óriási sikerük volt.
Elég komoly fizikai megterhelésnek tűnik ez a fajta dobolás…
Az is. Nyugodtan lehet akár sportként is kezelni, remekül átmozgatja az embert. De van kifejezetten „Power-Taiko” óránk is.
Hol szoktatok fellépni?
Mostanában egyre több helyre hívnak bennünket. Voltunk már a Hadtörténeti Múzeumban, Cseresznyevirág ünnepen, a Sziget Fesztiválon, hotelmegnyitón, karate bemutatón, rövidesen fellépünk az egyik bevásárlóközpontban a Japán Tavasz rendezvényen. Keressük a lehetőségeket más, kapcsolódó művészetekkel a közös fellépésre. Énekkel, tánccal, más hangszerekkel szeretnénk kombinálni a Taiko dobolást, de beszélgetünk például a közös produkcióról harcművészekkel is.
És hol próbáltok?
Nemrég költöztünk Újpestre, egy gyártelep területén újítottunk fel egy lepukkant üzemet. Gyönyörű, tágas, és főként tükrös próbatermünk lett (ez fontos a mozgáshoz), egy elég jól megközelíthető helyen, ahol senkit sem zavarunk a hangos dobolással, gyakorlatilag éjjel-nappal dobolhatunk.
Bárki csatlakozhat hozzátok?
Természetesen. Kortól, nemtől, tapasztalattól, ügyességtől függetlenül, tényleg bárki jöhet. Akár csak megnézni vagy még inkább kipróbálni egy órát. Rendszeresen tartunk nyílt napokat, és a próbahónap keretein belül 4 héten át van lehetősége az újoncoknak kipróbálni a dolgot, ezalatt a legtöbben eldöntik, hogy csatlakoznak hozzánk, és életük részévé válik a Taiko-dobolás.
Forrás: Kelényi Angelika
http://www.nokorszak.hu/kultur/a-kokemeny-uzletasszony-gyakorta-ut
